Teremtés és evolúció, Jézus szíve és a tisztelet
A Székesegyház plébánia meghívására Dr. Zamfir Korinna és Ft. Dr. Nóda Mózes egyetemi docensek, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának előadótanárai tartottak előadást szombaton, a Scheffler János Lelkipásztori Központ második emeleti előadótermében.
Sorban az első előadás „Teremtés vagy evolúció" címmel hangzott el, ebben Zamfir Korinna megvizsgálta a Katolikus Egyház evolúcióval kapcsolatos álláspontját, valamint az eltérő filozófiákat. Mint mondta, sokan még mindig nem tudják együtt érteni a Bibliát és a természettudományokat, színvonalas külföldi sajtóorgánumok is sokszor ellentétben kezelik a kettőt.
Így a kreacionizmust vallók szó szerint értelmezik a Szentírást, véleményük szerint, az evolúcióelmélet hamis, a fajokat közvetlenül, egyidejűleg teremtette Isten. Mások megpróbálják egyeztetni a Bibliát és a tudományt, az utóbbira jellemző fogalmakat becsempészve a Szentírásba, miközben - ahogy az előadó rámutatott - a teisztikus evolucionizmus, a kettő szintézise lenne a probléma feloldása. Ez azt vallja, hogy Isten az evolúción keresztül folyamatosan teremt. Az Ő alkotásának eredménye autonómiával, öntevékenységgel rendelkezik és képes fejlődni. Isten tehát felruházza teremtményeit adományaival - „Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak" (Ter 1,11).
A teremtés és evolúció látszólagos konfliktusa akkor adódik, ha a Bibliát nem megfelelően olvassuk és értjük. Így, ha a szöveget direkt módon fogadjuk el, mintegy Isten által tollba mondott, szó szerint értelmezhető valóként, az ellentétet szülhet. Azonban megvizsgálva a teremtéstörténetet és ismerve a szövegek keletkezési idejét, az akkori kulturális környezetet, a szerző közlési szándékát érezhetjük a szövegértelmezés szabadságát, amelyben megfér a teremtés és az evolúció filozófiáinak szintézise.
A második előadásban Nóda Mózes a Jézus Szíve-tiszteletről beszélt. Megvizsgálta a szív fogalmának megjelenését a Szentírásban - ez sok esetben az érzelmek, gondolatok, vágyak és a döntések központjával azonosul -, majd a tisztelet alapjait kereste. Mint mondta, az ó- és újszövetségben nem találunk konkrét utalásokat a Jézus Szíve tiszteletre, de sok helyen találkozunk a szívvel, amely a keresztségre, az eukarisztiára, a megváltásra utal, ez pedig megteremti a Jézus Szíve tisztelet alapjait.
Nóda Mózes tekintette a Jézus Szíve tisztelet fejlődését az időben: Az Egyház első ezer évében még nem létezett, a XI-XII. században jelent meg és a következő századokban, a helftai női misztikusok által, Alcoque Szent Margit látomásai révén, majd a jezsuiták segítségével fejlődött. Utóbbiak közbenjárására - a teológia kidolgozásával - a Jézus Szíve tisztelet az isteni szeretetre és önfeláldozásra irányította a figyelmet: amilyen szeretettel Isten felénk viszonyul, úgy kell, hogy válaszoljunk mi is neki, valamint forduljunk embertársainkhoz. Isten minden lehetőséget felhasznál arra, hogy üdvözítsen minket. Ha valaki ezt megtapasztalja, többé nem a félelem irányítja az életét, hanem a szeretet.
„A Jézus Szíve tisztelet üzenete ma is olyan fajta magatartást sugall, amelynek alapja és lényege a lelki élet szempontjából a megértés, megújulás, szeretet és önzetlenség, az apostoli tevékenység és a megszentelődés." - zárta előadását.
A Keresztény Agora következő előadásra november 22-én kerül sor, akkor Ft. Ágoston Ferenc krasznabélteki plébános „Társadalomépítés az élő hagyományon keresztül" témában fejti ki gondolatait.
